Hazánk gyomtársulásainak gyakori növénye. Egyéb népies nevei: ecetfű, keserűfű, közönséges vasfű, lakatfű, közönséges verbéna. Parlagokon, utak, árkok, folyók mentén termő, évelő növény. Friss hajtásai kitűnően ízesítik a salátákat és a különböző leveseket.
Vasfű hatása
A vasfű angol neve (vervain) a kelta ferfaen „elűzni” és a faen „kő” jelentésű szavakból ered, és a vesekövek kezelésében való hagyományos használatra utal. Amikor az orvos nem biztos a dolgában, gyakran mondja: „Vegyen be két aszpirint, és hívjon fel másnap reggel.” A herbalisták ilyen esetben aszpirin helyett vasfüvet ajánlanának, nem csoda, hogy a füvet a herbalisták örömének hívták. Elnevezésének van némi alapja, ugyanis úgy tűnik, enyhe aszpirinszerű hatása van, ami segíthet enyhíthetni a kisebb gyulladásokat, fájdalmakat. Vegyületei szerkezetüket tekintve távol állnak az aszpirintől, bár német és japán vizsgálatok hasonló, némi gyulladáscsökkenő képességgel együtt járó enyhe fájdalomcsillapító hatást mutattak ki. Ez a felfedezés igazolja a növény fej- és fogfájás, valamint sebek kezelésében való hagyományos használatát. Keserű anyagot, csersavat, glikozidát, enzimeket tartalmaz. Jellegzetes sós íze miatt nagyon jól lehet használni ott, ahol egészségügyi okokból sómentes ételek fogyasztását írják elő.
Ősidők óta ismert, a vallási szertartásokon megtisztulásra használt gyógynövény. Úgy tartották, hogy fokozza a szerelmi vágyat, ezért likőrt, afrodiziákumot készítettek belőle. Leveleinek főzete szépítheti a hajat, frissítheti a szemet. A föld feletti részek hatóanyagai serkentheti a máj és az idegrendszer működését, fokozhatják a tejelválasztást. A virágos hajtás főzetével depressziót, álmatlanságot, ideges fejfájást, sárgaságot, húgyúti és emésztőszervi panaszokat, menstruációs görcsöt kezelhetnek. Borogatásával sebeket, keléseket kezelhetnek. Teája gyomor, máj és epebántalmak ellen használt háziszer.
A növény bekerült a keresztény hittörténetbe mint vérzéscsillapító növény, amit Krisztus sebeire tettek, a vérzést elállítani – azóta a neve „a kereszt gyógyfüve”. Hippokratész láz és pestis ellen ajánlotta, míg Nagy Theodosius római császár udvari orvosa valószínűleg golyva ellen írta fel. Ezen különös recept szerint a vasfű gyökerét kétfelé kellett vágni, majd az egyik felét a beteg nyaka köré tekerték, míg a másik felét tűz felé lógatták. Ahogyan a meleg és a füst összezsugorította a gyökeret, úgy zsugorodott össze a daganat is. Európa szerte a rómaiak terjesztették el, a Krisztus előtti druidák (ős kelták) körében volt népszerű, akik varázslatokban használták, s ezért nevezték a növényt varázsfűnek is. Bingeni Hildegard, német rendfőnöknő és herbalista „toxikus vérfertőzések és fogfájás ellen” vasfűből és ürmösből készült főzetet írt elő. A rómaiak is ismerték és használták e növényt. Napjainkban elfelejtették, pedig nagyon hasznos kiegészítő fűszer a konyhákban.
Gyógyászati felhasználása igen széles körű, anyagcsere folyamatok stimulálására szolgáló, menstruációs zavarokat enyhítő, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze. Egy vizsgálat szerint a fűnek enyhe hashajtó hatása is van. Teája üdítő, erősítő, étvágyjavító hatású lehet.Javasolják még külsőleg bőrbántalmak kezelésére, valamint mint íz és állományjavítót a háztartásban ma is alkalmazzák az ecetes uborka, paprika tartósításánál.
Vasfű – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!
Állatokon végzett kísérletek szerint a vasfű lassítja a pulzust, szűkíti a légcsövet, valamint serkenti a bél és a méh működését. Mivel lelassítja a szívverést, mindazok, akiknek korábban pangásos szívelégtelenségük vagy más szívbetegségük volt, ne használják e növényt!
Az ajánlott mennyiségben egészséges felnőttek, nem terhes és nem szoptató nők számára, akiknek nincs szívbetegségük vagy asztmájuk biztonságosnak tekinthető.
Forrás:
- Lesley Bremness: Fűszer- és gyógynövények
- Romváry Vilmos: Fűszerek könyve
