A spárga megfásodott gyökértörzsű kétlaki növény. Világszerte elterjedt és elfogadott gyógynövény. Nagyrészt tenger és folyópartokon él, Európában és Ázsiában egyaránt őshonos, innen terjedt el a világban. Hozzánk a mediterrán kertkultúrából került át, kevésbé ismert magyar neve a csirág, de népiesen nyúlárnyéknak is hívják. Már az óegyiptomiak és az ógörögök is ismerték, nevét azóta is jegyzik, az „asparagos” szó ugyanis görögül, fiatal hajtást, nyelet jelent. Első írásos nyoma i.e. 460-370 körüli időre tehető, Hippokratész munkájában lelhető föl, akkoriban kevésbé volt mindennapi eledel, főként gyógyhatása miatt tartották becsben. Ételalapanyagként a rómaiak kezdték használni, kedvelt előétel volt. Tudatos termesztése Európában több évszázados múltra tekint vissza, mint termesztett kerti növény a XVI. és XVII. századtól kezdve jelent meg, üzemi méretű termesztése azonban alig több mint 100 éve kezdődött el.
Különösen a kínai herbalisták tartják nagy becsben és a spárgagyökér legszebb példányait a családjuk és barátaik számára tartják fenn, mert hitük szerint növeli a szeretet és az összetartozás érzését. Indiában a termékenység fokozására, a menstruációs görcsök csillapítására, valamint a szoptató anyák tejtermelésének növelésére alkalmazzák. Nyugaton afrodiziákumnak, a nemi vágyat és teljesítőképességet erősítő szernek tartják.
Az első igazi, tavaszi szabadföldi zöldség, zsenge hajtását sípnak nevezik. Színe alapján megkülönböztetünk, fehér, legfeljebb a hegyénél lilás, és zöld spárgát. A zöld változata klorofillban gazdag, több benne a karotin és a C-vitamin, ezért táplálékként erősebb, mint a halvány változata. Fontos, hogy ne legyen túl vékony, mert akkor nagy a veszteség a tisztításnál, de vastag sem, mert akkor meg lyukas lehet belülről. A jó fehér spárgát ki lehet szúrni a piacon, az a friss, amelyik hófehér, a vágásnál pedig lehet látni, hogy mikor szedték, mennyire száradt be.
Spárga használata
A legértékesebb zöldségféléink egyike, a tökéletes táplálék minden jó tulajdonságával rendelkezik, étkezésre a földalatti megvastagodott csíraszerű hajtásait használjuk. Az ősi kínaiak köhögés ellen, az egyiptomiak májbetegségekre, a görögök veseműködést serkentőként fogyasztották, de manapság sokan nem ismerik élettani előnyeit. Lippai János 1666-ban a „Posoni kert” című művében írja: „A spárga kiűzi a vizeletet, gyökerét a fájós fogra teszik, borban kifőzve gyökerét csökkenti a vesekövet, és a méhek nem csípik azt, aki megtört szárított spárgával kevert olajjal keni magát.” Az irodalomban az alakjánál fogva afrodiziákumnak tartják.
A hajtások 93-95%-a víz, kalóriatartalma csekély, 100 grammban, mindössze 20 kalória van. Kifejezetten kevés benne a cukor, de sok értékes aminosavat, köztük azparigin savat tartalmaz. Szárát jól emészthető rostok alkotják, ásványi anyagai: kalcium, kálium, cink, foszfor, vas, fluor, szilícium, molibdén és egyéb nyomelemek, valamint vitamintartalma jelentős. Tartalmaz még többek között, E-, B1-, B2-, B6-, C-, A-, K- vitamint, niacint, folsavat és pantoténsavat.
Jótékony hatású lehet a hasnyálmirigyre, prosztatára, szívre, májra,lépre, tüdőre, sőt vértisztító és a pattanásos bőrre is előnyösen hathat. Erősítheti a nyálkahártyát, fiatalíthatja a bőrt, hajat, kötőszöveteket, fokozhatja a libidót, aktivizálhatja a boldogsághormont, fokozhatja a vérképzést, erősítheti az immunrendszert, javíthatja a látást, megelőzheti a különböző gyulladásokat és a bélrenyheséget. Tanácsos az étrendbe állítani azoknak, akik reumatikus fájdalmakban vagy köszvényben szenvednek, de ajánlható még enyhe hashajtónak is. Gyógyhatásai mellett meg kell említeni azt is, hogy nagyon finom ételeket lehet belőle készíteni, ezért is érdemes lehet fogyasztani.
A drogot még néhány teakeverékben és gyógyszeripari készítményben a húgyutak gyulladásos megbetegedései esetén alkalmazhatják átmosó kúrákhoz, valamint vese és vizelethomok képződésének megelőzésében. Vízhajtó és vesekő eltávolító hatása lehet, valamint áttételesen a szívet is tehermentesítheti, és jó hatása lehet a keringésre is vízhajtó hatása miatt, ennek köszönhető, hogy gyógynövényként több évszázada számon tartják. Mindemellett segítheti a szervezet méregtelenítését is. Fogfájáskezelésre használható lehet a szárított pora. Enyhe hashajtó hatása is lehet, és kedvezően hathat a belső elválasztású mirigyek működésére is. Zöldségcentrifugával 4-5 nyers hajtásból félcsészényi spárga levet nyerhetünk, aminek egészséges tulajdonságai lehetnek.
Spárga – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!
A spárga túlzott fogyasztása nem javasolt köszvényes és veseköves, illetve erre hajlamos emberek részére. Vesegyulladás esetén ne használja.
Forrás:
- Earl Mendell: Gyógyfüvek Bibliája
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó
