Sáfrány (Crocus sativus)

Főoldal/Gyógynövények/Sáfrány (Crocus sativus)

Sáfrány (Crocus sativus)

Népies neve: bécsi sáfrány, fűszer sáfrány, spanyol sáfrány, valódi sáfrány. Déli országokban termesztik, például Görögországban, Spanyolországban és Marokkóban. Vadon élő formái nem ismeretesek. Krókuszfajta növény, fűszernek a virág bibéje használható, ebből virágonként összesen csak 3 db nő. Ősszel két hétig virágzik, ekkor szedik és szárítják bibéjét. Az egyik legdrágább fűszernövény, aminek oka, hogy 1g fűszerhez 150, 1 kg-hoz pedig 150.000 virág bibéjére van szükség, amelyet egy gyakorlott termelő min. 12 nap alatt tud leszedni. A magas ár miatt gyakran hamisítják. Fényérzékeny és aromáját könnyen elveszti, ezért jól zárható edényben, fénytől védve kell tárolni.

Sáfrány fűszer

A sáfrány összetéveszthető az ún. Álsáfránnyal, vagyis a sáfrányos szeklicével, ami valamivel vaskosabb, színe narancssárga, szemben a valódi mélyvörös, szinte bordó sáfrányéval, ami vékony és hosszú szálú. Az igazi sáfránynak színezőanyaga gyönyörű sárgává varázsolja az ételeket, valamint intenzív, különleges, édeskés, kesernyés, kissé füstös illata és íze is van. Az üzletekben általában kapható sáfrányos szeklicének színező ereje van, de íze nincs.

Az ókorban a fűszerek fűszere volt, ezenkívül gyógyhatású, használták görcsoldásra és érzéstelenítésre is, valamint ruha-, haj- és arcfestésre, ételízesítésre, vallási szertartásokhoz. A görögök ruhát festettek vele, amit csak az istenek és a hősök viselhettek. Kleopátra, hogy növelje csáberejét, rituális fürdőzéseihez használtaaromaesszenciaként, a rómaiak készítettek belőle parfümöt, de szárnyas ételeket és angolnát is fűszereztek vele, Nagy Sándor pedig kedvelte a sáfrányos bort. Később a Római Birodalom bukásával tűnt el az európaiak látóköréből. A XVII. században Nicholas Culpeper, angol herbalista, úgy tartotta, a sáfrány „Mérhetetlenül erősíti a szívet… kiváltképpen hasznos a mell betegségeinél … és a hisztériás (menstruációs) kedvetlenség esetén. Erősíti a gyomrot, javítja az emésztést, tisztítja a tüdőt és jól hat a köhögés ellen.” Valaha mi magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltunk, Mátyás király idejéből a borssal és a gyömbérrel együtt a legfontosabb fűszerek között említik, de még a XIX. század eleji szakácskönyvekben is egy gyakori hozzávaló, majd idővel szinte teljesen eltűnt a látókörünkből. Manapság nyugtatóként, köptetőszerként, szexuális serkentőként, fájdalomcsillapítóként, valamint emésztési és menstruációt serkentőként javasolják a herbalisták. Külsőleg zúzódásokat, reumás panaszokat, idegzsábát gyógyítanak vele.

Sáfrány hatóanyaga

Sáfrány hatóanyaga a krocetint, ami egy olyan anyag, ami az oxigén mennyiségét növelheti a vérben, és a koleszterinszint csökkenését eredményezheti. Vannak kutatók, akik szerint az oxigéntöbblet lassítja a szívrohamokat elsődlegesen kiváltó lerakódások kialakulását a vérerek falán. Az áldott állapotban lévő nők gyógyszermennyiségben nem használhatják, mert serkentheti a méhösszehúzódásokat.

Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Hatóanyaga a krocetin, amit alkalmaztak vetélés megindítására és sajnos nagy mennyiségben toxikus. Az általában ajánlott dózisokban valamennyi felnőtt számára biztonságosnak tekinthető, kivéve a terhes, illetve a szoptató nőket.

Forrás:

  • Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó
  • Lesley Bremness: Fűszer- és gyógynövények
  • Romváry Vilmos: Fűszerek könyve
2014-03-18|