A propolisz vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek. Ragadós, sárgásbarna, kellemes illatú anyag, melyet a fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyeleiről gyűjtenek be a méhek, átalakítják, azután a kaptár tömítésére és fertőtlenítésére használják. A fő forrás a fekete nyár rügypikkelyein kiválasztódó enyves bevonat. Más növényekről, égerről, tölgyről, napraforgóról, fenyőkről is gyűjtenek.
A méhek akkor gyűjtik a propoliszt, amikor nincs nektárgyűjtő szezon, és amikor a fiatalabb dolgozók az utódokat etetik. Általában dél körül gyűjtik, amikor a hőmérséklet 20 °C-nál magasabb, és a gyanta folyékony.
Mivel a kaptár belsejében állandóan 35 °C körüli a hőmérséklet, magas a páratartalom, és nagy tömegben találhatók rovarok, ezért a körülmények ideálisak lennének a különféle kórokozók, baktériumok, vírusok, gombák számára. A propoliszt a méhek építőanyagként, szigetelésként, védelmi célokra, ragasztóként használják. Propolisszal tömik be a réseket és repedéseket, hogy a kaptár hermetikusan zárt maradjon. A méhek a propolisszal javítják a lép hibáit. Az egész kas, kaptár belső felületét bekenik vele, hogy megakadályozzák a penészedést. Minden felületet, az új lépeket is bevonják ezzel az anyaggal, hogy így sterilizálják őket.
A propolisz összetételéről:
20 °C-on és fölötte a propolisz ragadós és gyúrható; hidegben megkeményedik. Színe többnyire barna, de lehet sárga, zöld, piros, fekete vagy fehér is, attól függően, hogy milyen növényről gyűjtötték.
A propolisz összetétele kaptáronként, területenként és szezononként változik attól függően, hogy a méhek milyen jellegű gyantát találtak az adott területen. Különféle növényfajok rügyeiről és sebeiről gyűjtik az alapanyagot. Európában nyírek, nyárak, bükkök, égerek, fenyők, vadgesztenye, szilfa és napraforgó adja a gyantát. A legtöbb gyantát ősszel gyűjtik. Egy méhcsalád 50-500 g propoliszt tud adni.
A propolisz kb. 200 féle anyag keveréke.
Főbb komponensei: gyanták, balzsamok (50-60%), viaszok (10-30%), illóolajok (8-10%), valamint virágpor, vitaminok, nyomelemek. Mindig találhatók benne zsíroldékony acaricidok, amelyek természetes védőszerek a kártevők ellen.
Legfontosabb hatóanyagai a flavonoidok. További fontos hatóanyagok: kalkonok, terpének, fenolok és észtereik, poliszacharidok, vitaminok (B1, B2, B6, C, E), aminosavak, enzimek, ásványi elemek (K, Na, Mg, Al, P, Si, Va, Co, S, N, Zn). Bizonyítottan tartalmaz ferulasavat, amitől baktériumölő és baktériumfejlődést gátló hatású (külsőleges felhasználás esetén).
Gyógyhatása:
A propolisz gyógyhatását az emberiség több ezer éve ismeri. Külsőleg és belsőleg is alkalmazható. Sebgyógyító, gyulladáscsökkentő, antibiotikus összetevőket tartalmaz. A népi és a természetgyógyászat már évezredek óta használja. Az ókori Egyiptomban balzsamozáshoz használták.
Arisztotelész „a fák könnyének” nevezte, s használta a gyógyászatban. A méhcsaládban számtalan méhecske él együtt, nincs a világon olyan nagy állattenyészet, ahol annyi állat élne együtt, mint egy méhkaptárban, mégis ritkák a járványok, mert a propolisz megvédi őket a káros mikroorganizmusoktól.
Egereken végzett kísérletek alapján baktérium, gomba- és vírusellenes hatású. Gátolja a rák növekedését. A természetes bélflórát nem károsítja, ellenjavallata nincs. Használata csak propolisz-allergiásokra veszélyes.
Külsőleg használható nehezen gyógyuló sebek, nyálkahártya- és bőrgyulladások kezelésére, horzsolásokra, vágásokra, más bőrproblémákra, ízületi fájdalmakra és gyulladásokra, erős hámgyógyító hatása van.
Belsőleg légúti betegségekben, a húgyutak fertőzései, a prosztata- és a fültőmirigy gyulladásai ellen is sikerrel alkalmazzák. A hajszálérrendszerre értágító, vérnyomásszabályzó, a baktériumok-szaporodását gátló, frissítő hatása van. Rendszeres fogyasztása az általános szervezeti ellenálló képességet magas szinten tartja. Torokfájás, meghűlés esetén tinktúrás meleg vízzel naponta többször gargalizáljunk. A szájban lévő sebeket ecsetelhetjük is.
A rhinovírusok és a herpeszvírusok elleni hatást is kimutatták. Növekedésükben gátolja a bőrgombákat és a candida albicans gombát. Az állatkísérletek szerint mind a baktériumok, mind a gombák, mind a vírusok ellen hat. A legtöbb hatást a flavonoidoknak tulajdonítják. Az antibiotikus hatást a pinocembrin és galangin, az antimiotikust a pinocembrin és a kávésavészter fejti ki. Mikrobaellenes tulajdonsága miatt megelőzi a fogszuvasodást és más szájbetegségeket; ezt már klinikailag is tesztelték.
A sebgyógyítás képességét az apigenin és luteolin jelenlétével magyarázzák.
