A póréhagyma évelő természetű vadnövény, mint az a nevéből is látszik, a hagymafélék közé tartozik. A magyar konyha nélkülözhetetlen fűszere a hagyma, ezért különböző fajtáit szinte minden kertben termelik.
A nyári póréhagyma elsősorban frissen, zöldhagymaként fogyasztandó. Magas ásványi só tartalma van, sok benne a vas, valamint sok C-vitamint tartalmaz. Számottevő még a B-1, B-2, B-3, B-5, B-6, folsav, biotin és az E-vitamin tartalma. Allilszufid tartalma ezzel szemben alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért fogyasztása után az ember leheletén a kellemetlen hagymaszag kevésbé és csak rövidebb ideig érződik.
A téli póréhagyma vékonyabbjai ugyancsak jól használhatók zöldhagymaként. A kifejlett vastag hagymákból készülhet leves, mártás és kiváló ízű saláta is. Főzete népi gyógyszer, vesekő okozta fájdalmaknál és vizelési nehézségnél segíthet. A népgyógyászatban az összevagdalt póréhagymát tejjel megfőzik, és a megsűrűsödött, pépes anyagból kötést készítenek a gennyesedő köszvényes, reumatikus daganatokra, vagy derékfájásra. Péppé zúzva fehér gumója, 6 órán át felhelyezve alkalmazható lehet mellgyulladásra, és a tejelválasztást sem csökkenti.
A póréhagyma és a hagymafélék és a hagymából származó hatóanyagok jelentős hatást gyakorolhatnak a vérkeringésre és a vérlemezkék működésére, képesek lehetnek gátolni a vérlemezkék rögképzését, és ez által olyan betegségek kialakulását, mint a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófák (stroke), vagy a tüdőembólia. Ez a tulajdonságuk abból adódik, hogy emésztőrendszeri mellékhatások nélkül, képesek lehetnek gátolni a rögképződéshez szükséges enzim, valamint közvetítő anyag működését, mindemellett pedig képesek lehetnek fokozni a szervezet immunvédelmét is.
A hagymafélék jelentős mennyiségű ásványi anyagot és nyomelemet, valamint vitaminokat tartalmaznak, mint pl. kalcium, foszfor, kálium, magnézium, nátrium, vas, réz, cink és C-vitamin.
Forrás:
- Bálint János- Népi hagyományok gyűjtése nyomán
