Népies neve kulcsos dió. A diófa nagyméretű fa, amely 25 méter magasra is megnő és széles, elágazó koronája van. Nálunk őshonos növény, a magyar ember szereti, tiszteli és ismeri a diófát. A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban. Az egyik az ehető diót termelő közönséges dió, a másik az Észak-Amerikából származó, Európában, parkokban, díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió. Zöld termésben érik maga a dió. Gyógyításra a szárított lombleveleket használják, valamint a termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlan sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani. Levelei gyógyszert képeznek, gyümölcse jóízű, olajtartalmú, fája becses bútorfa. A diófa levelét az ókorban nyílméreg és állati mérgek ellenszereként használták.
Dió alkalmazása
Levelét külsőleg alkalmazzák enyhe bőrgyulladások és túlzott verejtékezés esetén. Hatékonysága valószínűleg a cserzőanyagok összehúzó tulajdonságain alapul. A benne található illóolaj gátolja a gombák növekedését.
A dióbél hatóanyagai: naftokinon származékok (juglont), cserzőanyagok (ellágsav származékok), flavonoidok, illóolaj, keserűanyagok, cseranyag, inozit, B1-, B2-, B6-, C- és E-vitamin, kalcium, vas, magnézium, foszfor, réz, cink, nátrium, kálium, mangán.
Alkalmazás módjai: tea, borogatás, fürdő, lemosás, öblögetés, hidegen sajtolt dióolaj, dióesszencia, konyhai felhasználás, kozmetikai felhasználás.
Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott. Eredményesen alkalmazhatjuk cukorbetegség és sárgaság ellen is. Étkezések előtt kell kortyolgatni belőle. Hígabb főzete (250 ml vízhez 1 teáskanál diólevél forrázva) emésztést serkentő, vértisztító és méregtelenítő hatású. Féreghajtásra: 20 gr diólevelet főzzünk meg 1/2 l vízben és a szüredéket reggel, kávé helyett üresen, vagy mézzel fogyasszuk. Az erősebb diólevél főzet gyógyítja a fagydaganatot. Csak kúraszerűen fogyasztható!
Élvezeti tea: mivel a diólevélnek finom íze van, teakeverékekben élvezeti teaként is fogyaszthatjuk. Egy púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet, egy kis darab fahéjat és 4-5 szem szegfűszeget 1/4 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk, és utána fogyasztjuk. Mézzel, sztíviával vagy juharsziruppal ízesíthetjük.
Dióhéjtea:cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül. Egyébként, ha eltekintünk a dióhéjtea gyógyhatásától, közönséges tea helyett is iható, íze kellemes.
Ha a dióhéjat összefőzzük az elválasztható dióhártyával, az ősz haj visszanyeri eredeti színét.
Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják. Pattanásos bőrre is kiváló tonizáló és borogató szer.
Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott (görvélykór, angolkór, csontszú, csontritkulás, gennyes körömgyulladás, gombás fertőzések esetén is kiváló!). 5 liter vízben forraljunk fel 100 gr diólevelet és öntsük a kád vízhez.
Lemosás a zöld dió levelével:tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanás, gennyes kiütés, lábizzadás, fehér folyás, fejtetvesség, hajhullás, korpás fejbőr.
Öblögetés: szájpenész, fogínygyulladás, torokgyulladás, a gége megbetegedése esetén enyhítheti a tüneteket.
Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére. Belsőleg: naponta 2ml (1 mokkáskanálnyi) étkezés előtt.
Dióesszencia:Szent Iván előtt – tehát június közepén – szedett zöld diónak nem csontos a héja, ebből esszencia készíthető: elősegítheti a máj, a gyomor és belek normális működését. Csökkentheti a trombózisképződést. Kb. 20 db négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy befőttes üveget, leöntjük, 1 liter minőségi házi pálinkával úgy, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Az üveget jól lezárva meleg helyen tartjuk 2-4 hétig. Szükség szerint egy-egy teáskanállal fogyasztunk belőle. Kiváló emésztést serkentő, féregűző és méregtelenítő lehet.
Konyhai felhasználás: A dió termését (dióbél) sokféleképpen használják a háziasszonyok: sütemények, kalácsok, tészták elkészítésénél. Zölddió befőtt és likőr is készíthető belőle. Diólikőr: készítéskor a dióesszenciába (lásd az elkészítést fent) 2-3 szegfűszeget, 1 fahéjat, egy kis darab vanília rudat, egy fél narancs héját keverünk. A leszűrt eszenciához juharszirupot, nádszirupot, mézet vagy sztíviát adunk ízlés szerinti mennyiségben, amit 1/4 liter vízben felfőzünk, majd lehűtünk.
Kozmetikai felhasználás: Hajfestésre, vagy növényi hajfestékek színárnyalatának mélyítésére. A dió tanninban, glucidokban, ásványi sókban és növényi nyákban gazdag, amelyek kiválóan tonizálják a tónusát, feszességét vesztett bőrt. A zölddió-burok főzete hajöblítőként fénylő, rugalmas hajszálakat eredményez. Önbarnító biokészítményekben is megtalálható, mert a diólevél és zölddió-burok kivonata juglonban gazdagok, amely a bőr felső rétegében a bőr pigmentjéhez, a melaninhoz hasonló szín pigmenteket hoz létre.
Dió jótékony hatásai
A diófélékben bővelkedő étrenddel segíthetünk szervezetünknek, hogy kivédhesse az infarktus veszélyét. Maga a termés telítetlen zsírsavakban gazdag, növényi Omega3 zsírsavtartalma igen nagy. A diókopács főzetét bél és gyomorhurut esetén javasolják. A dió húspótló étel is lehet. Amikor a diót kenyérfélével egészítjük ki, az étrendünk egészséges arányában fogja tartalmazni az összes esszenciális aminosavat. A dió, mint E-vitamin forrás is jelentős. A diólevél főzete segíti az emésztést, vízhajtó, vérképző és vértisztító hatású.
Régen fejtetű ellen is használták a diót. A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad. Erős illata elriasztja a bogarakat, így sokan a kutyaházat bélelik ki vele a bolhák távoltartása céljából. A méhek atkafertőzése ellen is kiválóan alkalmazható. Értékes tápanyagai és magas tápértéke miatt érdemes naponta 1-2 szem diót elfogyasztanunk. Bőrbetegségek, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatásra alkalmazzák, aranyér ellen pedig a növényből készített ülőfürdő javallott. A vegetáriánusok számára is igen hasznos, mert megfelelő fehérje és ásványi-anyag forrás. Átlagosan 75 dkg dióból lesz 30 dkg dióbél. A dióbél magas tápértékű, ízletes. 186 g fehérjét, 570 g zsírt, 117 g szénhidrátot, 17 g szerves sót, 28 g rostot tartalmaz kilogrammonként. A dióolaj gazdag telítetlen zsírsavakban és 72 % linolsavat, (Omega 3-6 zsírsav), valamint 20 % fehérjét és többféle vitamint is tartalmaz. Hatásos lehet az ízületek állapotának javítására, és a csontritkulás folyamatait is lassíthatja.
Természetgyógyászati szempontból a diófa terméséből préselt olajnak, vagyis a dióolajnak van a legnagyobb szerepe. Más növényi olajokkal összehasonlítva akár az ízét, akár az egészségességét tekintjük, mindenképen a dióolaj javára dől el a mérce. A zsíroknak és olajoknak az egészségre gyakorolt hatását meghatározza, hogy milyen arányban tartalmaznak telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavakat, vagyis ez az arány minél magasabb az olaj annál egészségesebb. Ebből a szempontból a dióolaj igen egészséges és kiemelkedő jelentőségű, még a ritka és drága marokkói argán-dió olajnál is 10%-al nagyobb arányban tartalmaz telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavakat.
A többszörösen telítetlen zsírsavak két típusa az Omega-6 és az Omega-3, amelyekből a legtöbb növényi olaj az Omega-6-ot tartalmazza, szemben a dióolajjal, amelynek zsírsavai az Omega-3 típusba tartoznak. Szakemberek, akik a szervezetbe jutó telítetlen zsírsavak kedvező arányát vizsgálták azt állapították meg, hogy az Omega-6 és Omega-3 aránya 4:1 legyen. Ennek következtében más növényi olajokkal használva, kiválóan alkalmas ennek az aránynak a váltakoztatására, valamint feljavíthatja más növényi olajok egészségvédő hatását.
Egy kaliforniai vizsgálat kimutatta, hogy a dióolajban 10% telített zsírsav, 14% egyszeresen telítetlen zsírsav, 76% többszörösen telítetlen zsírsav van. Mindemellett található még 100g dióolajban A és B-vitamin, 32mg E-vitamin, ásványi anyagai közül a jódtartalma kiemelkedő, de koleszterin nincs benne. E-vitamin tartalma magára a dióra is hat, ugyanis ez az anyag késlelteti az avasodását.
Az olaj jellemzői:
Intenzív, jellemző ízű olaj, színe világossárga, halvány zöldessárga, vagy aranysárga, kellemes dióaromája van. Hőmérséklet és fény hatására, hamar avasodik, ezért sötétben, hűtve, vagyis hűtőben kell tartani!
Étkezésben is használatos olaj, főleg a francia kultúrában, ahol vaj helyett is használják, valamint jellemzőek azok az ételek, sütemények, saláták, amelyekbe ezt az olajat teszik. Az íze illik a kéksajtokhoz és a gombákhoz, fűszernek is tekinthető, mert sok étel ízét javítja. A franciák régebben a disznózsírral együtt használták, sokkal nagyobb arányban, mint más növényi zsiradékot.
Gyógyászatban magas E-vitamin tartalma miatt leginkább gyógy krémek alapanyagaként használatos, mert ez a bőrre tápláló, bőrvédő, egészségvédő hatású lehet. Bőrvédő, öregedés késleltető hatását segítheti még az ergoszterol tartalma is, ami segíti a szervezetben a D-vitaminképzést. Bőrirritációk esetében jól használható lehet, enyhítheti a tüneteket, pótolhatja a bőrnek hiányzó vitamint és zsiradékot, pl. ha kireped az ajkunk ezzel is bekenhetjük. Alkalmazhatják pikkelysömör ellen is, valamint szappanok, samponok, napozókrémek adalékaként, mert regenerálhatja a bőrt. Gombaölő hatása miatt egy bizonyos fertőtlenítésre is alkalmas lehet, leállíthatja a kezdődő gombafertőzéseket, és megelőzheti azokat.
Dióolajjal masszírozni is lehet, amennyiben bőrproblémás páciensünk van, lehet az száraz, zsíros vagy akár normál, de még sebes bőrre is alkalmazható. Szemránc simítóként is kipróbálhatjuk.
Fogyasztható még belsőleg, amikor is tulajdonítanak neki lázcsillapító és Alzheimer-kórt késleltető hatást. Csökkentheti a vérrögképződést, a trombózisveszélyt és a koleszterinszintet, fogyasztásával segíthetünk megelőzni a szív és érrendszeri betegségek kialakulását. A németek úgy vélik, hogy lendületet ad a hormonháztartásnak, tehát erősítheti az immunrendszert, belélegezve pedig hasznos lehet aromaterápiára is.
A dió bele mézzel és rutával összetörve és fájó mellre kötve fájdalomcsillapító szer lehet, kificamodott tagra kötve gyógyító hatással bírhat. Ütéstől, veréstől eredő daganatokra hagymával, mézzel összetört dióbelet érdemes rakni.
A különböző növényi olajok olajsav összetétele összehasonlítás képen:
| Növényi olaj | Többszörösen telítetlenzsírsav | Egyszeresen telítetlenzsírsav | Telítettzsírsav |
| Dióolaj | 76 | 14 | 10 |
| Kukoricaolaj | 59 | 26 | 14 |
| Földimogyoró olaj | 38 | 39 | 23 |
| Repceolaj | 31 | 58 | 11 |
| Szőlőmagolaj | 78 | 11 | 11 |
| Szójaolaj | 64 | 21 | 15 |
| Búzacsíraolaj | 61 | 27 | 12 |
| Oliva olaj | 09 | 76 | 15 |
| Napraforgóolaj | 66 | 23 | 11 |
| Nagy olajtartalmú napraforgó | 09 | 83 | 08 |
A dió mint gyógynövény más gyógynövényekkel való hatékony alkalmazása:
- héjnélküli tökmag (Cucurbita pepo)
- mák (Papaverum somniferum)
- szőlőmag (Vitis vinifera semen)
- kukoricacsíra (Zea mays germ)
- mandula (Prunus amygdalus var. dulcis)
Érdekesség: A dió és a diófa bőséges termésével a termékenység szimbóluma, gömb formájú koronája a világ. Szerte a világon számos nép a lakodalmakon diót szór szét, hogy a párnak sok gyermeke szülessen. Ha egy gyermek házasságon kívül jön a világra, a németek azt mondják, hogy a diófáról pottyant. A spanyoloknál az a szokás, hogy a menyasszony annyi diót rak a mellényébe, ahány évet még el szeretne tölteni gyermektelenül a házassága elején. A franciáknál a lánykérő számára felszolgált dió visszautasítást jelent.A németek hite szerint a diófa összekapcsolja az eget a földdel, ezért árnyékában az ember képes megálmodni az igazságot, éberen pedig felerősödnek az emlékei, lecsillapodik és megnő az akarata, így teljesítheti az életfeladatát.
Forrás:
- Németh Imréné Éva: Gyógynövény ABC
- Dr. Zelenyák János: A gyógynövények hatása és használata
- Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika
