Nyírfa (Betula pendula Roth)
A közönséges nyírfa 30 méter magasra megnövő fa, hófehér kéreggel, amely magától leválik, vagy kemény fekete kéreggé alakul át. Egész [...]
Ökörfarkkóró fajok – (Verbascum)
Régi vagy egyéb ismert nevei: ökörfarkkóró, ökörfarkvirág, királygyertya, gyapjúfű A görvélyfűfélék családjába tartozó nemzetség. A nemzetségbe tartozó fajok száma kb. [...]
Olajfa és levele
Előfordulása: Az olajfa főként a mediterrán területeken fordul elő. Száraz, köves talajokon díszlik, ahol tövises vad alakja (Olea oleaster) is [...]
Orbáncfű (Hypericum perforatum)
Népies nevei: csengőfű, csengőlinka, kozmadinor, lyukaslevelűfű, Szent Antal virága, Szent János füve, Jézus füve, jánosfű, Jézussebefű, vérfű. Ez az erdő [...]
Ördögharaptafű (Succisa pratensis)
Az ördögharaptafű feketés színű gyöktörzse kiharapottnak látszik. Nedves réteken, lápréteken, sovány gyepekben fellelhető. Közép-Európában, Nyugat-Ázsiában honos, máshol behurcolták. Már az ókorban [...]
Orvosi citromfű (Melissa officinalis)
Az ajakosok közzé tartozik, citromos aromája miatt nevezik citromfűnek. A citromfű az egyik leggyakrabban használt gyógynövény. Sokrétű felhasználási formájáról már [...]
Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)
Az orvosi tüdőfű Európából származik, az érdeslevelűek családjába tartozó évelő növény, ismert nevei még a pettyegetett tüdőfű, dongófű, farkasmájfű, tüdőgálna, [...]
Őszi Margitvirág (Tanacetum parthenium)
Nagyon aromás, többéves növény, üreges szárral. Erős, inkább kellemetlen illatú. Az 1970-es évek végéig az őszi margitvirágot gyógynövénynek tekintették, aztán [...]
Páfrányfenyő (Ginkgo biloba)
Kínában őshonos a páfrányfenyő, kétlaki fa, nagyon idős kort megél, akár 1000 évet is, és erős fakoronát alakít ki. Bár [...]
Palástfű (Alchemilla vulgaris)
Népies nevei: farkas talp, oroszlántalp, boldogasszony palástja, boldogasszony tenyere. Magyar nevüket a levél formájáról kapták, mely kiterített palástra hasonlít, latin [...]