Az Aloe száratlan növény, levelei tőrózsákból állnak, széles, fonákja tüskés, 40-50 cm hosszúak. Az egyik legrégebben használatos gyógynövény, gyógyításra a besűrűsített levét használják.
Fő pontok, hogy a tulajdonságait a lehető legjobban megőrizzük:
- kerülni kell a túl nagy arányú termesztést,
- különösen körültekintően kell öntözni
- nem szabad vegyszerekkel kezelni.
A frissen kivont lé minden tulajdonságot magában hordoz, de óvni kell a fénytől, mert nagyon könnyen oxidálódik. Az aloe gélje a bőrrel védett levél belsejében bújik meg, ez nagyon instabil, fénnyel és levegővel érintkezve könnyen oxidálódik és így elveszíti gyógyító tulajdonságai java részét. Ezért kikísérleteztek egy eljárást, amikor is a kinyert gélt speciális edényekbe gyűjtik, és a hőmérsékletet finoman szabályozva, A-vitamin, E-vitamin és szorbitol hozzáadásával a gél sok napig stabil marad. Amennyiben a gélt otthon gyűjtjük be, akkor egy nap leforgása alatt ajánlatos azt elfogyasztani, de addig is hűtőben és közvetlen fénytől távol kell tartani.
Feljegyzések szerint az egyiptomiak már 3,5 ezer évvel ezelőtt alkalmazták hashajtóként csakúgy, mint a mai modern gyógyászatban, valamint fertőzések, bőrbetegségek orvoslására, sebek és égések kezelésére is használták. 1935-ben egy amerikai orvosi lapban beszámoltak egy nőről, akinek a röntgensugarak okozta égési sebeit sikeresen gyógyították az aloe növény levágott leveléből kinyert zselé segítségével. Több kultúrában mindenre alkalmazható, általános gyógyszerként használják.
Legfontosabb hatóanyagai az antracénszármazékok és az alkilkromonok. Az E- Bizottság és az ESCOP székrekedés esetén javasolja, mert tudományos kutatások igazolták, hogy az antracénszármazékok hatására víz gyűlik össze a belekben, megnő a nyomás és ezzel javul a béltevékenység.
Aloe – Védelem a fertőzések ellen:
Sérült bőrfelületen a gyulladás megelőzésében és a sebek gyógyításában is segíthet, mivel kutatások szerint hatásos lehet a sebeket megtámadó baktériumokkal szemben.
Napjainkban bőrápoló krémek igen elterjedt alapanyaga, már Kleopátra is aloe növényt dörzsölt a bőrére, hogy finom és fényes legyen. A leghatékonyabb bőrápoló hatást úgy érhetjük el, ahogy az ókori rómaiak, vagyis ne a samponokat, krémeket, egyéb termékeket használjuk, hanem használjunk friss zselét. Az aloéban található növényi eredetű szteroidok lehetővé tehetik, hogy a gélt nyugtatószerként, fájdalomcsillapítóként és bőrpír ellen egyaránt helyileg alkalmazzuk anélkül, hogy káros mellékhatások lépnének fel.
Kísérletek szerint a hüvelyfertőzés okozta gombát (Candida albicans) is elpusztíthatja. A laboratóriumi aktivitás azonban nem jelenti azt, hogy az emberi szervezetben is gyógyítja a fertőzést, de a növény lehetséges gombaölő hatása arra késztette a herbalistákat, hogy ajánlják a fertőzés kezelésére.
Aloe zselé
Kísérletek kimutatták, hogy a kísérleti állatok és a cukorbeteg emberek vércukorszintjét is csökkentette az aloe zselé.
Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!
A legjobb, ha az aloe zselé használatát orvosi konzultáció előzi meg, mert általában biztonságos, azonban vannak, akiknél allergiás tünetek jelentkeznek. Amennyiben a sebek rosszabbodnak, vagy két héten belül nem javulnak, beszéljünk az orvossal.
Terhes és szoptatós anyák ne használják, mert serkenti a méhösszehúzódást, ezáltal vetélést idézhet elő. Terhesség, szoptatás, aranyér vagy vesebetegség esetén belsőleg ne alkalmazzuk. Szívgyógyszerek egyidejű szedésekor kérjük ki az orvos véleményét. Kerüljük a levélalapból származó lé érintkezését a bőrrel.
Mellékhatások:
Hashajtó hatása gyomor és bélgörcsöket okozhat. Hosszú idejű alkalmazása megzavarhatja az elektrolit háztartást és ezzel komoly szív-és érrendszeri panaszokat okozhat.
Forrás:
- Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika
- Liane Maria Ledwon: ALOE a gyógynövények királynője
